Kezdetek

Nos...belevágok.....Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy blogot kellene írnom a gyerekeimnek Róluk, esetleg azoknak a kedves ismerősöknek, barátoknak, ritkánlátott rokonoknak akik kiváncsiak az Ő kis életükre.Szóval elérkezett az idő és élek a XXI.század virtuális napló lehetőségével.

2006 október 23-án megszületett Berke fiam

Szülők lettünk...nagy feladat zúdult a nyakunkba.
Olyan próbatétel, amire nem lehet felkészülni, ugyanakkor akkora boldogság is, hogy az ember hosszú ideig azzal van elfoglalva, hogy megtalálja a helyét ebben az új csodálatos , felelősségteljes babavilágban.Majd egyszer csak jön,........... és az emberbe mélyen belemar a "jajj csak nehogy valami baja legyen" érzés.Leírhatatlan , éles szorongató érzés....az Ő élete az én/mi kezünkben van, mi feladatunk, hogy vigyázzunk rá, óvjuk őt és EMBER-t faragjunk belőle. Ekkor tudatosult bennem, hogy felnőttem.Már nem én vagyok a gyerek hanem Ő......

SZÜLÉSTÖRTÉNET
2006 október 21-re voltam kiírva Berkével.Az egész terhesség ideje alatt azt hittem, hogy koraszülött lesz a gyerekem.A korházi motyómat össze is pakoltam már a 32.héten.Problémamentes kilenc hónap után eljött a nagy nap, október 21.Nem történt semmi azon kívül, hogy távozott a nyákdugóm.Azt hittem ,hogy ekkor már régen babázni fogok......MAjd telt az idő.......23-án éjféltájt a szokásos wc-túrára indultam amikor észleltem, hogy mintha szivárogna a magzatvizem, annyira minimális volt a mennyisége, hogy visszafeküdtem aludni.Hajnali 4 óra tájban ismét felébrdtem és irány a jól bevált mosdó......ekkorm ár határozottabb mennyiségű víz távozott.ELÉRKEZETT AZ IDŐ!!!!!!!!
Nem volt mit tenni, felhívtam Ágit a mi drága szülésznőnket.Ő megnyugtatott-mint ahogy tette azt mindig-hogy minden rendben, szép lassan készülődjek, tusoljak, tegyek-vegyek és várjam a fájásokat.8:15-re értünk akórházba 1 újnyi méhszájjal.......nem tudtam mi vár rám így nem is izgultam egyátalán.Inkább várakozással telve néztem előre és izgultam, hogy hamarosan láthatom a bennem lakó pici élőlényt, a mi kisfiunkat......
Ági 13:00-ra ért oda, és nagyjából ekkora tehető a rendszeres fájástevékenység megindulása is.(papával lépcsőztünk 1 órát, hogy történjen végre valami)Miután az Ági odaért lassan bementünk a szülőszobába és elindult a nagy menet.Ettől kezdve homályosak az emlékeim is.Sokat ültem a zuhany alatt, nagyon sokat segített amikor jöttek az összehúzódások.Kb 18:30-kor éreztem,hogy talán ez már tolófájás, úgyhogy gyorsan visszamentünk az ágyra.Nyomtam, nyomtam és még mindig csak nyomtam.....nem mondom,hogy nem fájt, de próbáltam arra koncentrálni, hogy mihamarabb túl leszek rajta és a kezemben tarthatom a babámat.Sok küzdelem után 20:17-kor megszületett Berke.3850g és 59 cm volt.Jó nagy baba volt,szerencsére sikerült gátvédelemmel megszületnie.