Hugi megérkezett

Nagyon vártuk már Hugit.....talán én a legjobban meg Hunci.......Már a 41.hetet is betöltöttem,de még a kisasszony mindig nem látta elérkezettnek az időt a kibújásra.Ekkor a mi drága Gáborunk úgy döntött, hogy itt az idő és Erikával karöltve kicsalogatják.Így is lett.

SZÜLÉSTÖRTÉNET
2008 szeptember 10. volt a kiírt időpont.Persze a Bátyót utánozva a Letti sem született meg aznap, henem ráhúzott még egy kicsit.
Megbeszéltük Gáborral, hogy 16.-án reggel fél8-ra menjek be "felszereléssel" és lehet, hogy burkotrepesztünk.Bementem.Mondanom sem kell előtte éjjel kb 2 vagy 3 órát aludtam annyira izgultam.
Drága Erika direkt a kedvemért ment be a szabadnapján.Nagyon sokat segített a támogatása.Közösen Gáborral és Erikával úgy döntöttünk, hogy megszülünk aznap és nem megyek már haza azért, hogy másnap visszamehessek.
9:20-kor burkotrepesztett Gábor.....kezdetét vette a dolog.......ugyanabban a szülőszobában ahol a Berke született.Minden olyan volt mintha "otthon" lennénk.Nem éreztem egy percig sem feszélyezve magam a körülmények miatt, sőt minden olyan megnyugtató volt és oldott hangulat jellemezte az egészet.Balázs is ott volt végig.Sokat nevettünk, beszélgettünk ......
Jöttek a fájások, de nem rendszereződtek és nem voltak kellően intenzívek, ezért 12:30-kor bekötötték az oxitocint.Na onnantól kezdve folyamatosan jöttek 2 percenként és kiellően erősek is voltak.Teljesen másként éltem meg a Letti születésést, mint a Berkéét.Most tudtam, hogy milyen földön túli csoda amikor megszületik és a kezembe vehetem a gyerekem.Folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy mindjárt túl leszek rajta és bírom még......mindjárt vége.....
Aztán egyszercsak hirtelen azt éreztem ,hogy nagyon tolnom kell.3 fájás után, amit elszuszogtattak velem, hallottam,hogy a Letti sír.MEGSZÜLETETT!!!!!!3400g és 54cm
Fel sem fogtam.Azt hittem, hogy még sokáig kell tolnom, de nem kellett egyet sem, mert szinte magától kibújt az én kiscsajszim.Már az első ciciretételnél ügyesen eszizett.



A kórházból 2008.szeptember 19-én jöttünk haza.Nagyon vártam, hogy láthassam az én Berkémet.Annyira de annyira hiányzott, hogy el sem tudom mondani.Kiváncsi voltam, hogy miként fogja fogadni???Persze Hugi, nem érkezett üres kézzel, hozott neki ajándékot, amivel belopta magát Berke szívébe.A várakozásainkhoz képest sokkal jobba fogadta.Egyből puszilgatta, simogatta, Letti babámnak szólította.BOLDOG VOLTAM.Egy anyaszívnek ez nagyon nagy öröm.Nem is tudtam elképzelni, hogy milyen érzés lesz, de most még szavakba sem igazán tudom önteni azt az eufórikus pillantot, amikor először az ölébe akarta venni a Berke a Lettit......odaadtam neki Ő pedig büszke mosollyal az arcán tartotta.Azt sugallta a tekintete: "Ő az enyém, az én pici babám"