2008. november 26., szerda
Dédilátogatóban
Tokai dédinél kezdtük a látogatást. NAgyon örült az unokáknak. Berke kapott tőle egy Lego markolót,aminek nagyon örült a dédi meg mégjobban, hogy sikerült örömet szerezni ritkán látott unokájának.
Olyan furcsa volt, hogy NÉGY GENERÁCIÓ csajszijai voltak együtt most először. Úgy érzem egy-egy ilyen találkozás nagyon sokat "ad" a dédiknek, szinte tölti őket! Letykó nagyon kedves volt, egyből mosolygott mind a két nagyira. Öröm volt nézni őket. Az utat is jól viselte, egy hagngja sem volt,aludt sokat.
Egyébként a napokban Berkének volt egy csomó nagyon nevetséges megjegyzése.Az a baj, hogy mindig elfelejtem, pedig akkor jókat derülünk rajtuk. Kezd felnőttes lenni, gyakran hozzáteszi a mondandójához, hogy: "úgy mint a nagyok"
2008. november 20., csütörtök
rosszcsont
A két kissrác egyre aranyosabb együtt,jó nézni ahogy egyre határozottabban jutatják érvényre az akaratukat. Hol az egyik hisztizik és jön panaszkodni hol a másik. Lettit azonban nem zavarta semmi sem csak ült a kis székéban és hang nélkül nézte a "nagyokat"........
Még az is lehet, hogy egyszer az Ádi udvarolni fog neki, mert ugye az elég gyakori, hogy a báty barátja kinézi magának a hugit:)mókás lenne......
Ma reggel a következő párbeszéd zajlott le köztem és Berke között:
Berke:"mama olyan kutya vagy"
Mama: "Kutya?miért vagyok én kutya????"
Berke:mert rosszcsont vagyunk mind a ketten....."(mindezt persze mosolyogva)
Lehet, hogy ismer a gyerek?????Mindenesetre zabálnivaló volt!
2008. november 18., kedd
Napjainkban
Berke még mindig nagyon szereti a hugit.A minap a nagyi kezében volt a hugi, ezt meglátta a Berke és mondta neki, hogy adja vissza nekem, mert Hugi az övé.NAgyon édes volt jót nevettünk rajta.
Letti nagyon ügyes kislány, kb 1 hete átalussza az éjszakát, vagyis 5 óra előtt nem ébred fel enni.Ez szinte hihetetlen nekem.
Ma kaptak oltást mind a ketten.A berke kettőt a Letti meg hármat.....volt egy kis sírás-rívás de nem volt vészes.A minap itt volt Gyula tata látogatóban.Mondanom sem kell ő is, mint minden nagyszülő el van olvadva az unokáitól:)
Hugi megérkezett
SZÜLÉSTÖRTÉNET
2008 szeptember 10. volt a kiírt időpont.Persze a Bátyót utánozva a Letti sem született meg aznap, henem ráhúzott még egy kicsit.
Megbeszéltük Gáborral, hogy 16.-án reggel fél8-ra menjek be "felszereléssel" és lehet, hogy burkotrepesztünk.Bementem.Mondanom sem kell előtte éjjel kb 2 vagy 3 órát aludtam annyira izgultam.
Drága Erika direkt a kedvemért ment be a szabadnapján.Nagyon sokat segített a támogatása.Közösen Gáborral és Erikával úgy döntöttünk, hogy megszülünk aznap és nem megyek már haza azért, hogy másnap visszamehessek.
9:20-kor burkotrepesztett Gábor.....kezdetét vette a dolog.......ugyanabban a szülőszobában ahol a Berke született.Minden olyan volt mintha "otthon" lennénk.Nem éreztem egy percig sem feszélyezve magam a körülmények miatt, sőt minden olyan megnyugtató volt és oldott hangulat jellemezte az egészet.Balázs is ott volt végig.Sokat nevettünk, beszélgettünk ......
Jöttek a fájások, de nem rendszereződtek és nem voltak kellően intenzívek, ezért 12:30-kor bekötötték az oxitocint.Na onnantól kezdve folyamatosan jöttek 2 percenként és kiellően erősek is voltak.Teljesen másként éltem meg a Letti születésést, mint a Berkéét.Most tudtam, hogy milyen földön túli csoda amikor megszületik és a kezembe vehetem a gyerekem.Folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy mindjárt túl leszek rajta és bírom még......mindjárt vége.....
Aztán egyszercsak hirtelen azt éreztem ,hogy nagyon tolnom kell.3 fájás után, amit elszuszogtattak velem, hallottam,hogy a Letti sír.MEGSZÜLETETT!!!!!!3400g és 54cm
Fel sem fogtam.Azt hittem, hogy még sokáig kell tolnom, de nem kellett egyet sem, mert szinte magától kibújt az én kiscsajszim.Már az első ciciretételnél ügyesen eszizett.
A kórházból 2008.szeptember 19-én jöttünk haza.Nagyon vártam, hogy láthassam az én Berkémet.Annyira de annyira hiányzott, hogy el sem tudom mondani.Kiváncsi voltam, hogy miként fogja fogadni???Persze Hugi, nem érkezett üres kézzel, hozott neki ajándékot, amivel belopta magát Berke szívébe.A várakozásainkhoz képest sokkal jobba fogadta.Egyből puszilgatta, simogatta, Letti babámnak szólította.BOLDOG VOLTAM.Egy anyaszívnek ez nagyon nagy öröm.Nem is tudtam elképzelni, hogy milyen érzés lesz, de most még szavakba sem igazán tudom önteni azt az eufórikus pillantot, amikor először az ölébe akarta venni a Berke a Lettit......odaadtam neki Ő pedig büszke mosollyal az arcán tartotta.Azt sugallta a tekintete: "Ő az enyém, az én pici babám"
Bátyó-Hugi
Fogom -e tudni egyformán szeretni ŐKET????
Tudok-e majd kellően figyelni mind a két gyerekem lelkére????
Jut-e majd elég idő a Berkével való játékra????
Hugival lesznek -e olyan meghitt "cicizős" perceink mint anno Berkével voltak????
"AZ" a kilenc hónap út volt az ismeretlenbe.......
2008. november 13., csütörtök
Minek nevezzelek???
Olyan hihetetlennek tűnt, hogy ilyen szerencsések vagyunk.Van egy egészséges kisfiunk, akinek lesz egy HUGIJA, akit védelmezhet, szerethet és büszke lehet majd rá.Nagyon jó érzés volt!!!!
Felvetődött a kérdés, hogy "minek nevezzelek"?
Azt hittem könnyebben fog menni a névválasztás de tévedtem.Nagyon nehéz volt.Ami nekem tetszett, az nem tetszett Balázsnak, ami pedig neki tetszett az nekem nem.Olyannyira nem jutottunk egyezségre, hogy Letti születése előtt 2 nappal még nem tudtuk, hogy mi lesz a neve.
Felmerült lehetséges névként: Borka, Boróka, Mínea, Szofi, Letti
2008 Murau
Amikor még nem tudtam, hogy újra babát várok azt terveztem, hogy idén megtanulok snowboardozni, de értelemszerűen ez kimaradt.......helyette terelgettem az én kis eleven Berkémet.Hősiesen bevallom nem volt könnyű nagykabátban, terhesen , hidegben szaladgálni Berkusz után......Ágika aranyos volt, sokat segített......Ekkor már Ő is nagyon vágyott egy babára:)
Új élet a pocakban
Nem is mertem elhinni.......biztosra csak akkor mehetek,ha az én Vidadokim vizsgálattal alátámasztja.....ez meg is történt jan 6-án......minden rendben volt.....valóban fejlődik bennem egy új kis élet...az én kisbabám.
Ismét kezdetét vette egy csodálatos, izgalmakkal teli időszak.
Rengeteg kérdés vetődött fel bennem:
Ugye egészséges lesz???
Vajon rendben lesz minden???
Kisfiú vagy kislány????
Milyen lesz a szülés???
Meg fogom tudni szülni rendesen????
Berke mit fog hozzá szólni???
Bírni fogom a két gyereket ?????
és még sorolhatnám........
A második Szenteste...
2008. november 11., kedd
Spanyolországban......
2008. november 6., csütörtök
Az első......
Az első fogacskáját 11 hónaposan vettük észre......
Az első önálló lépéseit 11 és fél hónaposan tette meg.......
Az első szava 11 hónaposan a bilin ülve:"kaka"
Az első repülőút 1 éves 2 napos korában került sor
Az első SZÜLINAP......
Huha az nagyon nagy buli volt.Rengeteg vendég, rokonok, barátok.Temérdek ajándék, torta és a mi egy éves nagyfiunk ekkor már futva közlekedett.El sem hittük ,hogy eltelt egy év.Egy eseménydús, emlékezetes év......
Szerintem sokat változtunk mi is.Sok dolog átértékelődött, más fontossági sorrend alakult ki.Berke lett a legfonotosabb!!!Semmi sem számított csak az , hogy neki a legjobb legyen!!!!
2008. november 5., szerda
Az élet Berkével
6-7 hónapos kora körül belefáradtam az óránkénti kelésbe és "megtanítottam" aludni......onnantól kezdve végigalussza az éjszakát.Ez nagy előrelépést jelentet.
A csajokat is már idejekorán levette a lábáról:)Vicuska mai napig a kedvencek egyike.A másik kedvence pedig Melike.....nemhiába egy igazi kis pasi!
2008. november 4., kedd
Kezdetek
2006 október 23-án megszületett Berke fiam
Szülők lettünk...nagy feladat zúdult a nyakunkba.
Olyan próbatétel, amire nem lehet felkészülni, ugyanakkor akkora boldogság is, hogy az ember hosszú ideig azzal van elfoglalva, hogy megtalálja a helyét ebben az új csodálatos , felelősségteljes babavilágban.Majd egyszer csak jön,........... és az emberbe mélyen belemar a "jajj csak nehogy valami baja legyen" érzés.Leírhatatlan , éles szorongató érzés....az Ő élete az én/mi kezünkben van, mi feladatunk, hogy vigyázzunk rá, óvjuk őt és EMBER-t faragjunk belőle. Ekkor tudatosult bennem, hogy felnőttem.Már nem én vagyok a gyerek hanem Ő......
SZÜLÉSTÖRTÉNET
2006 október 21-re voltam kiírva Berkével.Az egész terhesség ideje alatt azt hittem, hogy koraszülött lesz a gyerekem.A korházi motyómat össze is pakoltam már a 32.héten.Problémamentes kilenc hónap után eljött a nagy nap, október 21.Nem történt semmi azon kívül, hogy távozott a nyákdugóm.Azt hittem ,hogy ekkor már régen babázni fogok......MAjd telt az idő.......23-án éjféltájt a szokásos wc-túrára indultam amikor észleltem, hogy mintha szivárogna a magzatvizem, annyira minimális volt a mennyisége, hogy visszafeküdtem aludni.Hajnali 4 óra tájban ismét felébrdtem és irány a jól bevált mosdó......ekkorm ár határozottabb mennyiségű víz távozott.ELÉRKEZETT AZ IDŐ!!!!!!!!
Nem volt mit tenni, felhívtam Ágit a mi drága szülésznőnket.Ő megnyugtatott-mint ahogy tette azt mindig-hogy minden rendben, szép lassan készülődjek, tusoljak, tegyek-vegyek és várjam a fájásokat.8:15-re értünk akórházba 1 újnyi méhszájjal.......nem tudtam mi vár rám így nem is izgultam egyátalán.Inkább várakozással telve néztem előre és izgultam, hogy hamarosan láthatom a bennem lakó pici élőlényt, a mi kisfiunkat......
Ági 13:00-ra ért oda, és nagyjából ekkora tehető a rendszeres fájástevékenység megindulása is.(papával lépcsőztünk 1 órát, hogy történjen végre valami)Miután az Ági odaért lassan bementünk a szülőszobába és elindult a nagy menet.Ettől kezdve homályosak az emlékeim is.Sokat ültem a zuhany alatt, nagyon sokat segített amikor jöttek az összehúzódások.Kb 18:30-kor éreztem,hogy talán ez már tolófájás, úgyhogy gyorsan visszamentünk az ágyra.Nyomtam, nyomtam és még mindig csak nyomtam.....nem mondom,hogy nem fájt, de próbáltam arra koncentrálni, hogy mihamarabb túl leszek rajta és a kezemben tarthatom a babámat.Sok küzdelem után 20:17-kor megszületett Berke.3850g és 59 cm volt.Jó nagy baba volt,szerencsére sikerült gátvédelemmel megszületnie.