2009. március 31., kedd

"DÉ" tér

Berke valami miatt "DÉ" térnek hívja a Vörösmarty teret. Nagyon szeret odamenni, nézelődni, sodródni az emberekkel, fagyit nyalni, turistáskodni. Élvezi, kikapcsolja, szereti a pezsgést.







Na jó be kell látnunk azért is kellett visszamenni a "DÉ"térre, mert felfedezett az egyik kirakatban egy mini Trabit. Azt legalább 20 percig vizsgálgattuk a kirakaton keresztül ,majd persze a Tata szíve megesett a Berkén és megvette neki. -szegény gyereknek nincs egy darab kocsija sem:))

Az utat a térre nem csak a Berke élvezte, hanem a Balázs is, hiszen kinyithatta a hátsó üléssort, tele volt a kocsi, 7-en utaztunk benne. (Zsuzsi nagyi, Gyula tata, Denise, Berke, Letti, Balázs és én meg persze a Milli nyuli is jött).


A Berkusz féltékenysége nem igazán akar enyhülni, sőt....A minap nagyon veszélyes dolgot tett a Berke. Tudom ,hogy nem akarattal tette, hiszen nem ismerhette az esetleges kockázatokat és következményeket. A Letti feküdt a földön Ő pedig ledobott mellé egy tányért. A feje mellé 1 cm-re. Még az a szerencse, hogy ott volt a Letti védőangyala és nem találta el a fejecskéjét, mert akkor........Természetesen a tányér eltört, bennünk pedig meghült a vér!Nem tudtam hirtelen mit kellene tegyek, mi a helyes ebben a helyzetben. Láttam rajta, hogy nincs vele tisztában, hogy mit tett. Végül azt találtuk ki, hogy a MACIT elrejtjük és azt mondjuk neki, hogy a Maci elment, mert nagyon megijedt. Megijdet attól , hogy így bánik a Berke azzal, akit szeret. Nem is kapta vissza csak másnap reggel. Esti meseolvasás előtt beszélgettem a fiammal. Kérleltem mondja el miért tette???azt felelte, hogy nem tudja. Tudom ,hogy ez az igazság. Játszani akart csak. Nem akarta bántani a Lettit. MOndtam neki azt is, hogy nyugodtan megmondhatja ha nem szereti a Hugát, vagy ha mérges rá valamiért. De többször is mondta, hogy: "én szeretem a Hugit, nem haragszom rá", már majdnem sírt. Az én lelkem sírt. Két élű fegyver ez. Ha nem tanítom meg neki, hogy vannak veszélyes dolgok akkor kárt tehet a Lettiben, de ha olyan dologért bűntetem meg túlságosan, amivel nincs tiszában akkor Őt bántom meg.Küzdelmes a felnőtt lét, nehéz a felelősség súlya, amit életem végég cipelek. Édes teher.....Tulajdonképpen nem is olyan régen tudatosult bennem, hogy FELNŐTT lettem. Amíg csak a Berke volt addig nem gondolkoztam ezen, de most, hogy már ketten vannak tudatosult bennem, hogy tényleg felnőttem.....

1 megjegyzés:

vbea írta...

Igen, ezzel a "felnőttléttel" én is így vagyok... Néha annyira, de annyira hiányoznak a régi problémák. Igaz?
De jó anya vagy. Nézz rájuk, és akkor te is látod. Nekik a legjobb.