Mindennapok

A Berke határozottan jobban van. Kicsit megnyugodott a lelkem. A hiszti azonban nem igazán akar csökkenni. Néha annyira tanácstalan vagyok , nem akarom, hogy sérüljön. No majdcsak kinövi addig is próbálok következetes maradni. Tudom azt is, hogy ha majd visszagondolok 10-15 év múlva ezekre a napokra, akkor nem az fog eszembe jutni, hogy az én fiam milyen hisztis volt , hanem az, hogy mennyire aranyos "kisMBerke" volt. Ezek a napok nem fognak visszatérni soha többé. Észrevettem rajta mostanában, hogy kezdi érzékelni, hogy Ő a nagyobb és a Hugi a kisebb, aki még segítségre, vígasztalásra szorul. Ma sírt a Letykó majd a Berke a következőképpen próbálta megnyugtatni közelhajolva hozzá: "semmi a baj, semmi a baj kis szívem" Azt hiszem elolvadtam és nem érdekelt, hogy előtte 1 perccel még mérges voltam rá az éppen aktuális hisztije miatt. Egyszerűen nem tudtam rá tovább haragudni.
Szokta a Lettitől kérdezgetni amikor sír, hogy "éhes vagy Hugika???ugye éhes vagy?Mama biztos éhes a Hugi!Ne sírjál Hugika Mama mindjárt ad neked cicit"
Szupercukik ilyenkor persze a hugi nagyon örül a Berkének és elkezd rajta nevetni.
A Letti pár napja oda-vissza forog. Teljesen nagylányosan csinálja, ha leteszem hanyatt azonnal hasradobja magát, majd vissza. Szemmel láthatóan nagyon élvezi.

Tegnap odatartottam egy almaszeletet a Letti szája elé. Meglátta ezt a Berke és félrelökte a kezem majd közölte velem: "Mama Ő még pici, nem tud almát enni! Majd ha megszület a foga akkor tud!" Ezek szerint komolyan vette a gyerek, hogy nem lehet a Hugi szájába tenni semmit.

Próbáljuk tanítani a Berkuszt, hogy nem halljuk, amit mond ha hisztizve mondja. Néha sikerül neki normálisan közölni amit szeretne. Úgy érzem egyre jobban anyás lesz. Ma délelőtt elmentem itthonról 2 órára és a Berke teljesen kikészült, nagyon sírt, pedig Huncival volt, de még Ő sem tudta megnyugtatni. Az lett a vége, hogy álomba sírta magát. Ilyet még sosem csinált.