Változások mindig vannak. Mindig jönnek új helyzetek, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Felnőttként az ember -jó esetben átlátja, megérti mi miért történik vele. Gyermekként ez szerintem másként van. Nagy mérföldkőhöz érkezett most a kis családunk. 3 hónapra kilátogattunk a nagyihoz Floridába. Mit is jelent ez? Nem mást mint ismét új ovis csoport a Berkének és a Lettinek mindez idegen nyelven.
Nagyon tartottam tőle, hogy miként fogják venni az akadályokat, főleg a Berke, aki nagyon érzékeny még ha nem is gondolná róla ezt bárki.
Az út maga nem volt túlságosan vészes, leszámítva, hogy szegény Lettinek tele volt a szája aftával és nem tudott enni és inni is alig akart, valamint napokig alig beszélt. Ez még nem is számított volna hogyha nem lettek volna nagy fájdalmai, ami miatt 5-10 percenként keservesen felsírt. Szerencsére sokat aludt. A Berke nagyon élvezte az utat, végig evett mindent amit adtak a gépen.
Viszonylag gyorsan, 4-5 nap alatt át is álltak a floridai időszámításra. Amíg ez nem történt meg addig hajnali 4 óra felé felébredtek és jöttek beszélgetni, énekelni, játszani.
Úgy gondolom ez a szakasza az életünknek az egész családra jótékony hatással van. Sokkal több és értékesebb időt töltünk együtt a gyerekekkel, mint otthon a rohanásban. A napjaink többnyire a sport és a mozgás jegyében telnek. Nagyokat bringázunk,sétálunk, teniszezünk, vetélkedőket játszunk a gyerekekkel. A Letykót annyit toltam ez alatt a két hét alatt babakocsiban, mint otthon 2 év alatt. Élvezik a tengerpartot is, imádják a kagylókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése