2011. december 18., vasárnap

VPK and DAYCARE

Megkezdték a gyerekek az ovit. Nagy volt az izgalom,legalábbis az én részemről mindenképpen, de a várakozásimhoz képest sokkal könnyebben vették az akadályokat. A Berke pár nappal hamarabb kezdte az ovit, mint a Letti, amin a Letykó ki is akadt rendesen,mivel Ő is szeretett volna menni akkor amikor a Berke.
Mind a ketten 9-12-ig vannak oviban minden nap. Berkének olyan szerencséje van, hogy van egy magyar ksifiú a csoportjában így mostmár tud valakihez szólni magyarul is ha kell. (napokig nem beszélgettek,mert a kisfiú nem beszélt vele magyarul csak angolul. ) Berkéék tanulnak írni,gyakorolják at ABC-t, énekelnek. Szinte egész délelőtt foglalkozás van ,ami szerintem tetszik a Berkének.
Lettike csoportja is nagyon aranyos. Neki néger óvonénije van, sőt a barátnőjei is négerek, nagyon helyesek. Minden reggel jönnek a Letykó elé és húzzák be a terembe. Néha sír a Letykó de kb addig tart , amíg be nem csukódik az ajtó. Soha nincs panasz egyik kicsi gyerekemre se, ami igazán boldoggá tesz. Mindig megdícsérik őket, hogy szépen részt vettek a feladatban. A legnagyobb öröm mégis az számora, hogy a Berke nem mondja, hogy nem akar menni.

2011. december 8., csütörtök

Mikulás

A Mikulás itt is megtalálta a jó gyerekeket. Berke és Letti 5-én este nedvestörlővel megtakarította a gumicsizmáját és kitette az ablakba a Mikulásnak. Délután lerajzoltuk, hogy mit szeretnének kapni. A Berke is lerajzolta. Ez azért nagy szó, mert Ő nemszeret rajzolni , mert szerinte nem tud. Na jó tény és való, hogy nem tűnik nagy rajztehetségnek de majd kialakul.
A Berke Star Wars figurát szeretett volna kapni és Verdát a Letti pedig babát. 6-án reggel meg is érkezett a mikulás és meghozta a hőn áhított ajándékokat. A Letti amikor feléberdt félálomban az első kérdése a következő volt: "Mama, meghozta a Mikulás a babámat?"
Az eddigi gyakorlattal ellentétben nem volt sem ajándék, sem csoki áradat. Összen 2-2 csokit kaptak.

Változások

Változások mindig vannak. Mindig jönnek új helyzetek, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Felnőttként az ember -jó esetben átlátja, megérti mi miért történik vele. Gyermekként ez szerintem másként van. Nagy mérföldkőhöz érkezett most a kis családunk. 3 hónapra kilátogattunk a nagyihoz Floridába. Mit is jelent ez? Nem mást mint ismét új ovis csoport a Berkének és a Lettinek mindez idegen nyelven.







Nagyon tartottam tőle, hogy miként fogják venni az akadályokat, főleg a Berke, aki nagyon érzékeny még ha nem is gondolná róla ezt bárki.

Az út maga nem volt túlságosan vészes, leszámítva, hogy szegény Lettinek tele volt a szája aftával és nem tudott enni és inni is alig akart, valamint napokig alig beszélt. Ez még nem is számított volna hogyha nem lettek volna nagy fájdalmai, ami miatt 5-10 percenként keservesen felsírt. Szerencsére sokat aludt. A Berke nagyon élvezte az utat, végig evett mindent amit adtak a gépen.

Viszonylag gyorsan, 4-5 nap alatt át is álltak a floridai időszámításra. Amíg ez nem történt meg addig hajnali 4 óra felé felébredtek és jöttek beszélgetni, énekelni, játszani.

Úgy gondolom ez a szakasza az életünknek az egész családra jótékony hatással van. Sokkal több és értékesebb időt töltünk együtt a gyerekekkel, mint otthon a rohanásban. A napjaink többnyire a sport és a mozgás jegyében telnek. Nagyokat bringázunk,sétálunk, teniszezünk, vetélkedőket játszunk a gyerekekkel. A Letykót annyit toltam ez alatt a két hét alatt babakocsiban, mint otthon 2 év alatt. Élvezik a tengerpartot is, imádják a kagylókat.