2009. január 31., szombat

Hiszti korszak


Korszakok jönnek mennek. A dolgok folyamatosan változnak . Ezzel próbálom magam nyugtatni amikor Berke tombol, mert ugye ő most a hisztis korszakát éli. Tudom, 1000 helyen elolvastam miként kell kezelni, de néha mégsem tudok megfelelően (van olyan??) viselkedni és kezelni az adott szituációt. Nem akarom ,hogy sérüljön a lelke, hiszen ő mégiscsak a fiam, de azt sem szeretném ha az őrületbe kergetne engem és velem együtt az egész családot. Egy újabb próba tétel, amivel meg kell küzdeni és helyt kell állni. Menni fog! A Letti egész jól viseli a kiabálós nagyjeleneteket, csak egyszer sírta el magát tőle amikor a Berkusz pancsi közben adta elő a műsor számát.
A Trabant mánia a mai napig tombol. Imádja őket még rendületlenül. A kedvenc elfoglaltsága az autó leparkolása a Huncitól kapott parkoló házba.
A Hugi nagyon ügyesen fog, egyre több ideig elvan azzal amit a kezébe adok. Nézegeti, beteszi a szájába, forgatja és persze gagyarászik hozzá. Nagyon szereti a Berke kisvasútját is. A Balázs valamelyik nap a járókájában épített egy pályát a hason fekvő Hugi köré, Ő pedig sokáig nézte csodálkozva a körbe-körbe robogó vonatot. Nap közben nem alszik sokat, általában délelőtt alszik kb 1 órát és délután két rövidebbet. Még mindig csak cicizik. Mit ne mondjak az egy CSODA. Sokszor elgondolkozom miközben nézem a lányomat aki belőlem táplálkozik. Én vagyok neki a minden (nekem is ő meg persze Berke) a nyugalom és a béke szigete. Ha van cici akkor minden oké. Ez nagyon nagy ,néha "kezelhetetlen mennyiségű " örömmel tölt el. Ugyanakkor ott van a félsz az emberben , hogy csak rendben legyen minden, hogy minél tovább tudjam őt is szopiztatani. (A Berkusz 13 hónapig szopizott)

Nincsenek megjegyzések: