Négy hónap

Négy hónap, lassan ennyi ideje lesz, hogy eljöttünk otthonról. Épp ma gondolkoztam rajta, hogy nekem egy örökkévalósàgnak tűnik. Olyan, mintha legalább egy éve lenne màr.....
Letti szerencsére szereti az oviját, nem sír reggelente, sőt vidàman megy minden nap. Ami igazàn vicces hiszen minden nap màs járművel érkezik. Sokáig kedvence volt a roller, majd azt felválltotta a longboard a papával közösen. Mostanra azonban új szenvedélyének hódol , ami nem más, mint a görkorcsolya .Az óvó nénik kifejezetten szeretik a Letykót!
Berke egész jól boldogul az angollal. Az alapvető dolgokat màr egyedül beszéli meg a pajtasaival! Igazán jó érzés hallgatni....ilyenkor mindig megnyugszom,hogy van eredménye annak, amit elterveztünk . A kiejtéséről nem is beszélve, ami köszönő viszonyban sincs az enyémmel:))( gondolom nem kell mondanom kié a szebb) Letti kicsit le van maradva hozza képest, de Ő sokkal kevesebb időt tölt nélkülem angol közegben. Ennek ellenére ügyesen számol, ABC- zik, énekel...
Berkusz szorgosan jár hokira és focira is, Letykó pedig tàncol....én pedig ugyanazt teszem, mint otthon tettem, ANYA vagyok. Hol több, hol kevesebb sikerrel.
Mindeközben hiányoznak az életünk otthon maradt "darabjai", annak ellenére, hogy valóban jól érezzük itt magunkat....hiànyzik mindenkinek Hunci, hiànyzik Gyula Tata, Milli kutya, Laci papaék, Eszetrék, Liviék és még hosszasan sorolhatnám .....de sebaj màr csak kb 130- at kell aludni és megölelgethetünk mindekit:))