Napok

Néha azt gondolom, hogy minden napom ugyan úgy telik, főzéssel,pelenkázással, játékkal. Aztán ha jobban belegondolok rájövök, hogy ez nem igaz, nagyon nem, hiszen a gyerekeim minden nap szolgálnak valami meglepetéssel, valami személyes produkcióval.
Most a PUSZI a kedvenc mindekttőjüknél. A Berke szeret puszit osztogatni ,mondja a puszi jó dolog és igaza van, valóban jó dolog. Az érzelmek kifejezésének egy igen hatásos módja. Szeretem, hogy szeret puszit adni. Ha megüti valamijét akkor is jön, hogy adjak rá puszit, mert attól jobb lesz. Van benne empátia is mások iránt, mert ha látja, hogy valakinek fáj valamije akkor őt is megpuszilja, hogy ne fájjon neki.Engem is szokot puszilgatni. "Mama, megpuszilhatom a fülbevalódat?Mama, megpuszilhatom az orrodat?Mama, megpuszilhatom a másik fülbevalódat?" Ezek a puszik mind mind egytől egyig mézédesek. Ezzel egyidőben a Hugi megtanult puszit "dobni". Reggel azzal kezdi a napot, hogy dobja puszit ha kérjük, márpedig abban nincs hiány, mert imádnivaló ahogy csinálja.
A Berke szeret telefonálni mostanában (kitől örökölhette???????) Szokta mondani nekem, hogy hívjuk fel ezt vagy azt mert beszélni szeretne vele.
A Letti tesz pár lépést négykézláb, felül magától és feláll ha valamiben meg tud kapaszkodni. Nagyon ügyes kislány. Szeret ülni és állni, élvezi, hogy más aspektusból szemlélheti a világot. Szóval minden napom más, hiszen minden nap emlékezetes valami miatt és koránt sem mondható egyformának és hétköznapinak.