Tüdőgyulladás, hányás, infúzió, fulladás...

Az utóbbi időkben kijutott a jóból. A Berke szinte folymatosan betegeskedett. Kezdődött azzal, hogy 9 napig 38,5-39,2 közötti láza volt. Hiába vittem a dokihoz mindig azt mondta, hogy nincs semmi baja. Jó-jó de akkor miért lázas??A 10. napon már elkezdte fájlalni is a hasát, ekkor már kezdtem elveszíteni a türelmemet, hogy ugyan minek kellene ahhoz történnie, hogy a gyerek jobban legyen. Ekkor eszembe jutott a Denise barátnője Viki, aki orvos a Heim Pálban és akinek rengeteget köszönhetünk. Felhívtam és mondta, hogy vigyem be a Berkét azonnal, mert lehet több komoly baj is és fontos lenne azonnal megvizsgálni (ez pénteken volt és ekkor a háziorvos azt mondta, várjunk hétfőig, de ha nagyon akarom akkor vigyem el vérvételre).Bementünk a kórházba meghallgatták és mondták rögtön, hogy tüdőgyulladása van. Készült fénykép is és vettek vért is. A Berkusz hősként viselkedett, amit meg is jutalmaztam , mert hazafelé természetesen betértünk a játék boltba és választhatott magának ajándékot, amiért olyan ügyes volt. Kaptunk antibiotikumot (most szedett először gyógyszert) és másnap nem volt láza. Kicsit elgondolkodtatott a háziorvosunk hozzáállása. VAjon meddig hagyta voln a gyereket lázasan?Vajon mikor mondta volna azt 9-10 nap láz után, hogy már beteg? Váltottunk. Van mostmár Gabi nénink, akit kedvel a Berke.
Alig, hogy felocsúdtunk a tüdőgyulladásból jött a hányás. Berke volt ismét beteg. 1 napig csak hányt és max 2 dl folyadékot ivott. Ismét a Vikinél kötöttünk ki. Ismét nagyon sokat segített, amiért hálásak vagyunk. Ott kellett maradnia a Berkusznak egy kis infúzióra, vagy ahogy ő nevezte megitatták a kezét. Ezt a macerát is hősiesen viselte. Kellett neki ,mert utána nagyon jól lett. Majd ismét eltelt kb 2 hét amikor nagyon köhögni kezdett és nem tudta abbahagyni 2-3 órán keresztül....Viki, Heim Pál, nem folytatom. Most jól van.
Mindezek alatt annyi idő eltelt, hogy egész nagy gyerek lett. Komoly nagy srác. Egyre kevesebb hisztivel, több rafinériával és még több szeretettel. Megölel én pedig elolvadok, miközben a Letykó folyékonyan beszél. Imádom őket! Nem mondom, hogy nincsenek viták, de bámulatos az a ragaszkodás, amit a két gyerek tanusít. Nem szeretnek elindulni egymás nélkül sehova. Mindig mondja a Berke, hogy várjuk meg a Lettit és jöjjön Ő is velünk. Ez az a dolog , amire nem lehet megtanítani, ez jön magától. Összetartoznak és ezt érzik. Én maximum erősíteni tudom ebben a tudatban őket. Felemelő látvány, amikor a Berke átöleli és megpuszilja a Lettit miközben csukva van a szeme. Nem is tudom leírni mit érzek ilyenkor, akinek gyereke van az tudja....