Locsi

Balaton

Már a második hétvégét töltöttük a Balaton partján, Jancsiéknál. (a Papa nagyon kedves ismerőse). Mindamellett, hogy a gyerekek jól érezték magukat, mi is tudtunk egy kicsit kikapcsolódni. Az Én E.T. fiam első hétévégén nem akart ott aludni, hanem haza akart jönni. Nem is Ő lett volna, szoktam is mondogatni, hogy biztos, hogy rokonságban áll E.T-vel, mert gyakran szeretne hazajönni különböző helyekről. Második este már kérdezte, hogy ugye Jancsiéknál alszunk?
Jó érzés, volt reggel ébredés után átsétálni a boltba babakocsival, miközben a Berke jött mellettünk kismotorral. Kellemesen fújt a balatoni szél, friss volt a levegő, csicseregtek a madarak, jó volt egy nagyot szippantani, feltöltődni. Reggelente szokássá vált, hogy a bolt után viszünk kiflit a hattyúknak és megetetjük őket.

Komppal átmentünk Tihanyba, bicikliztünk, fagyiztunk és még Zarándy Szonjáékkal is összefutottunk.

A Balatonban való fürdőzést a Letti jobban szerette, mint a Berke. Berkusz ugyanis nem szeret fázni és azt sem szereti ha vizes az arca. Hugi nagyon ügyesen mászkált négykézláb a parton és a sekély vízben, meg volt sértődve amikor ki kellett belőle jönni.

Mire hazaértünk, addigra Piskóta is megtanult ugatni. A Letti egyenesen imádja a kiskutyát, ha meglátja sikítozik és folyamatosan simizni akarja. Remélem a családban marad Piskusz, mert már nagyon hozzánk nőtt.

A jövő tehetségei

Lehet, hogy jobb lenne csak egyes számban beszélnem , mert ha fiam az én vagy az apja mizukalitását örökölte, akkor nem lesz zenész az egyszer biztos. A lényeg, hogy szereti a zenét és a minap amikor Ádiékat meglátogattuk akkor ennek hangot is adott. Jó-jó volt egy kis húzóerő, mert Ádi azért valjuk be igazi zenefenomén. Széles a repertoár: a gitárton át egészen a dobig bármi jöhet, nem esik kétségbe.